Már hosszabb ideje többségében a szakoktatók (továbbiakban az egyszerüség kedvéért oktatók) szintén önállóan dolgoznak, akár mint egyéni vállalkozók, akár egyéb vállakozói formában. Így az iskolák a szakoktatókkal vállalkozói szerződést kötnek. Ebben az esetben a gyakorlati képzés felelőse továbbra is az autósiskola marad. Ez a megoldás a szakoktatónak lehetőséget nyújt arra, hogy önálló vállalkozóként magának határozhatja meg a munkaidejét, saját gépjárművét használhatja.
Nagyon jó meglátás lenne, hogy "na de hát akkor az autósiskola kihasználja a helyzetet, nincs költsége, megspórol egy rakás rezsiköltséget." Erre csak annyit reagálnék, hogy nem nagyon találnak az iskolák erre vállakozó oktatót, de ha lenne is, az árak versenyképtelenül drágák lennének. Igen, még a jelenlegi magas árakhoz képest is jelentősen emelkedne az az összeg, amiből mondjuk B-s jogsi lesz.
Tehát az oktatók önállóak, nem kényszervállalkozók, ez abból is látszik, hogy saját maguk által meghatározott időrendben, helyszínen, saját tulajdonú, vagy saját maguk által bérelt gépjárművel dolgoznak, nincs minimum és maximum meghatározott leoktatandó óra. Pontosabban a felső óraszámot a törvényi szabályzók meghatározzák.
Több modellben dolgoznak az iskolák, ami az oktatókkal kötött szerződéseket illeti. Van, ahol az iskola javasol gyakorlati óradíjakat, és mivel az iskola által szervezett tanfolyamok tanulóit az iskola biztosítja az oktatóinak, az óradíj bizonyos százalékát azt mintegy "szervezési díjként" kifizetteti az oktatóval, vagy ha az iskolánál kell befizetni a vezetési óradíjat, ennyivel kevesebb óradíjat kap az oktató az iskolától.
Van olyan modell is, ahol az iskola értékeli, ha az oktatója (szerződött partnere) pont az oktató jó híre miatt, a nála (oktatónál) jelentkező tanulót bevonzza az iskolába. Az Ilyen autósiskola nem vár semmilyen bevételt a szerződött oktatójától. A Bal1 Autósiskola ezt a modellt alkalmazza, mert komolyan azt gondolom (én, az iskolavezető) hogy az a jó együttműködés, ahol az egymásrautaltság miatt fontos az "együtt sírunk, együtt nevetünk" elve.
Természetesen az, hogy melyik autósiskola melyik modellt alkalmazza, függ a működési területek demográfiai, gazdasági helyzetétől, és függ a területen elérhető szakoktatók számától is. Így a szabad vállakozás is sértetlen marad, és meggyőződésem, hogy a verseny miatt az árak is a realitások határán mozognak. Egy központosított rendszerben, országos gépjármű-flottával, és alkalmazotti hálóval sajnos nem lehet elfogadható költségű rendszert fenntartani. ..és végül térjek vissza cím elejéhez: Jó oktató - jó iskola, rossz oktató - rossz iskola. Ezt az egészet azért írtam le, hogy érthető legyen, hova is iskolázzátok be magatokat, vagy hozzátartozótokat. Kisvárosias környezetben igen, jellemzően egy oktató egy iskolával van kapcsolatban, de itt is vannak eltérések. Nagyvárosias területen már más a helyzet!
Maradjunk a házunk táján: szerződött partnereink, szakoktatóink mindegyike kb. 3 autósiskolával is kapcsolatban áll, hogy a folyamatos működésük teljességgel biztosítva érezhessék. Képzeljétek el, ha az elégedetlen tanuló, aki oktatót vált (és itt jelzem, hogy nagyon helyesen teszi!) azt fogja mondani, hogy "áááh, ezt az autósiskolát ne keresd, mert itt dolgozik xy, és hát szörnyű!). Miközben addig, ameddig eljutott a vezetésig, minden rendben volt. Mi történik, ha a tanuló nem bízik az oktatójában? Általában egy másik oktatót keres. Jól is teszi! Tudjuk, érezzük, hogy van olyan, nem tudunk kijönni a másikkal.
Az élet bármely területén is ez előfordul. Nem fogadjuk el, amit mond a másik, mert teljesen másképp gondolkozunk, nem tudja számunkra átadni az információt, stb. Ilyenkor ne habozz, válts oktatót, én is ezt javaslom. Keresd meg az iskolavezetőt, ha már van egy ajánlásod új oktatóra, akkor kérdezd meg, hogy van-e kapcsolata az iskolával (így megspórolhatod az átiratkozás díját), és feltétlenül mondd el a váltás okát. Úgy, ahogy érzed. Az iskolának (iskolavezetőnek) ezek roppant fontos információk, hiszen ha problémát lát, akkor tenni fog azért, hogy az iskola hírneve ne kerüljön veszélybe.
Mi (mármint az emberek) is teljesen mások lehetünk, különbözhetünk egymástól. Van, aki vaskos vicceket megenged magának, van, aki erre vevő, van, aki nem. Van, aki jobban alkalmazkodik a tanuló jelleméhez, van, aki sokkal kevésbé. Jó lenne, ha mindegyikünk pszichológiai érzéke kiemelkedő lenne, de ez nincs így, mint ahogy a pedagógusaink is, orvosaink is, tanulóink is hasonlóan változatos világot képviselnek.
...ha lesz egy kis időm, írok majd az oktatói stílusról, hibákról, érdemekről (egyszerűbb lesz magamból kiindulni, és talán az lesz a címe, hogy kivesézem magam), mert hát az iskolavezetés mellett én is oktattam, oktatok. Ja, és máshogy vezetek, mint ahogy leoktatom. Ez szintén egy távolabbi bejegyzés lesz 🙂